Ajándékozzon könyvet

KARÁCSONYRA!

Scyta Papp Miklós

A könyv a mágikus tudás elsajátításának gyakorlati példatára.
A szerző több mint 30 éve foglalkozik a keleti hacművészetekkel. Az évek során sok-sok fiatalt készített fel versenyekre, s közülük többen a világ legjobbjai lettek, könyve mégsem csak a fizikai harcról szól.
A szellemvilág rejtelmeit, az univerzum energiájának bárki által megtanulható hasznosítását tárja az olvasó elé számos gyakorlattal és ábrával illusztrálva.
Ő maga így vall:
  "Ha el tudjuk képzelni a tudatunkban, hogy képesek vagyunk sérülés nélkül átsétálni az izzó parázson, akkor az agy nem indít fájdalomérzetet és nem képez égési sérüléseket. Ha az ember uralja a természet erőit, akkor miért ne tudná a saját életét alakító eseményeket is uralni? Ha ráhangolódunk a mindenség végtelen erőire, ismeretlen képességeket fedezhetünk fel önmagunkban.
Aki erre képes, láthatatlan küszöböt léphet át és bepillantást nyerhet a most beköszöntő Vízöntő korszak egyre több ember életét és gondolkodását megváltoztató birodalmába. Megérti a világ működését és megértőbb lesz más emberek iránt."

Kiadó: Varako Bt., kiadás éve: 2008.
Méret: A/5, oldalszám: 184, borító: puha, 4 szín

A könyv ára: 2900 Ft.

Koricsánszky Atilla
Táltos rovás, hadi rovás
A rövidítéses rovásírás

2006 szeptemberében a székesfehérvári “Zöld­tanya” egyik előadója voltam a Koppány emlékére tartott rendezvényen. A ren­dez­vény záróeseménye az esti Szertűz volt, melyet Ka­raul, az “őrző táltos” ce­leb­rált. A Szertűz után még jó ideig be­szélgettünk ha­gyományról, kultúráról, ro­vás­írás­ról, az ősök tiszte­leté­nek lé­lekből fakadó szük­séges­ségé­ről. Karaultól tudom, hogy az összerovást hadi rovásnak, a hangzó­ugratá­sos írást köz vagy táltos rovásnak, míg a betű­írást fejedelmi rovásnak nevezték eleink.
Ez a könyvem csak a táltos rovást és a hadi rovást tárgyalja, ugyanis ez a terület a legkevésbé ismert része rováskultúránknak.
  Tudomásul kell vennünk – a hagyományokhoz való ragaszkodás mellett –, hogy a rovásírás stílusa az íráshordozó és az írószerszám változása miatt szin­tén óriási változáson ment és megy át. Ebből kö­vetkezik, hogy a rövidítéses írásunk ma rendkívül válto­zé­kony. A papír, mint íráshordozó, szinte korlátlan men­nyi­ségben áll rendelkezésünkre, tehát nem kell taka­ré­koskodnunk a hellyel. Ezért kerülhetett előtérbe a betűírás a rövidítéses írás helyett. Ma a tanulók először a betűírást ta­nulják meg, s csak később váltanak magasabb szintre, ezért megfigyel­hető, hogy össze­rová­saikban minden betűt jelezni kívánnak. Ez az írásmód nagy kuszaságot ered­ményez, az írásmutatványok nem olyan szépek, világosak, szellősek, mint a régi írások. Ez már a csik­szent­mártoni feliraton is megfigyelhető.
    A könyv – szándékaim szerint – segíteni szeretné a Tisztelt Olvasót a rövi­dítéses rovásírás elsajátításában és magabiztos használatában. Pél­dák sokasága mutatja be a hangzó­ugratás és az össze­ro­vás szabályait, lehetőségeit, mindig szem előtt tartva a legfontosabb szabályt: olyan szin­ten kell írnunk, hogy akinek szánjuk, el tudja olvasni.

Koricsánszky Atilla
A Napút ábécéje
a magyar rovásírás

Amikor gyermekkoromban ismerkedtem az ábécével, élvezettel rajzolgattam az „alma”, a „fecske”, a „ló” stb. betűket. Az iskolában hónapokon keresztül gyakoroltuk a betűk formáját, s a tanítónk, Lehoczky Edit néni meg sem próbált bennünket rávenni arra, hogy olvassuk össze a jeleket. Felrajzolta a táblára a betűt, s mi kórusban mondtuk: dió, kutya, mama stb.
Az természetesen senkit nem zavart, hogy a betűkhöz kapcsolt fogalmak köszönőviszonyban sem álltak a betűk formájával, talán csak az egy f-et (fecske) kivéve.
Máig ható, megrázó élmény volt számomra, amikor először sikerült öszszeolvasni a jeleket, és ismerős szó kerekedett ki belőle. Az addig megszokott fogalmakat jelentő betűk új értelmezést nyertek. A betűhöz való ragaszkodásom nem szűnt meg azóta sem, ifjúkoromtól kezdve számtalan betűkészletet terveztem, többnyire a magam gyönyörűségére.
Első olvasási gyakorlataim óta évtizedek teltek el, s nekem is, mint ahogyan mindannyiunknak, a „Betű” mindig is a latin betű volt. Minden más ábécé jelkészlete értelmetlen és értelmezhetetlen, tehát primitív. Ez tipikusan európai szemlélet. Tudtam én is, mint sokan Magyarországon, hogy hajdan nekünk is volt ábécénk, hozzávetőlegesen ismertem a jeleket is, de sohasem tudták megragadni a képzeletemet, talán nem is akartam kitörni a latin betűk bűvköréből. Nem hittem volna, hogy erre a lépésre egyszer még is csak rákényszerülök.

  Koricsánszky Atilla
Rovásgyakorlatok kezdőknek

Amikor e füzet elkészítéséhez hozzá láttam, nem az volt a célom, hogy játékos, külalakjában is könnyed, kifejezetten a legfiatalabb korosztályok számára használható gyakorlófüzetet készítsek.
A rovásoktatók tapasztalata az, hogy a kilenc évesnél fiatalabb gyermekek nehezebben tanuljál meg a rovásírást, megzavarja őket az ellentétes írásmód, ezért ebben a korban semmiképp se erőltessük a tanulást!
A kilenc évesnél idősebbeknél ez a probléma nem jelentkezik, nagy biztonsággal kezelik az írószerszámokat, s viszonylag gyorsan megtanulják a rovásjeleket is.
Ez természetes, hiszen már tudnak olvasni, s így csak a hangértékhez kell hozzárendelniük a szokatlan formájú betűket. A rovásábécé megtanulása tehát mechanikus feladat, ami gyakorlással sajátítható el. A tanulást segíti a betűkhöz rendelt fogalmi érték, és a hozzáfűzött magyarázat is.
A füzetben az ábécé minden betűjéhez 20-20 példaszó kapcsolódik; 10 szót latin betűs írásról kell rovásra, 10-et rovásról latinbetűsre átírni.
A példákban nem használom az (aK) jelet, mert bizonyítható, hogy nem szerves része a rovásábécének, a járulékos jelek közé tartozik.
A feladatlapok kitöltése után bátran hozzáfoghatunk akár egy nagyobb terjedelmű levél megírásának is.