Gombaszögi táborok (Réka visszaemlékezése)

Rovásírás tábor -  csupán két egyszerű szó. Számomra viszont sokkal többet jelentenek. Ha meghallom ezeket a szavakat, a szívem megtelik örömmel, és rengeteg kellemes emlék jut az eszembe.

Bizony, ez a tábor már 5 éve az életem szerves része. Ez idő alatt rengeteg felejthetetlen  él-ményben volt részem, és sok új barátot szereztem.

Be kell valljam, 2002-ben az első táborba félve érkeztem. Nem tudtam, hogy mi vár rám, és őszintén szólva nem is volt sok kedvem az egészhez. De ez az érzés rögtön elszállt, mikor megpillantottam a gyönyörű gombaszögi tájat. Egy parányi völgy hatalmas hegyekkel körülvéve, a dombon apró, barna faházacskák, mindenhol vidám béke és nyugalom...

A táborban különböző érdekes foglalkozások vártak rám és társaimra. Először is természetesen a rovásírás. Hála nagyszerű oktatónknak hamar elsajátítottuk a rovásírás alapjait, magát az ábécét egyébként egy délután alatt meg lehet tanulni. Ezután megtanultunk ligatúrázni, vagyis összevonni az egyes rovásbetűket – ez nagyon jó szórakozás! Később már egymásnak írtunk megfejtendő feladatokat. Megfejtés közben sokat nevettünk és viccelődtünk, néha még versenyeztünk is.

A fafaragás nagyszerű lehetőséget nyújtott arra, hogy a már elsajátított rovásbetűket gyakoroljuk. A tábor nagy „slágere“ az íjászat volt. Ez a foglalkozás kivétel nélkül mindenkinek nagyon tetszett. Mára már a régi táborlakók nagy többségének van saját íja, és a legügyesebbek még versenyekre is járnak. Az első és második táborban lovaglási lehetőségünk is volt. A lovaglás kiváló kikapcsolódást nyújtott az őstörténeti előadások után. Ezenkívül természetesen voltak kézműves foglalkozások is, mint például gyöngyfűzés, agyagozás stb. Túráztunk is, így kicsit jobban megismerhettük a minket körülvevő csodaszép természetet. Az esték beszélgetésekkel, énekléssel teltek, néha tábortüzet is gyújtottunk, és a tűz melegénél csevegtünk, na meg persze szalonnát is sütöttünk. Utolsóelőtti napon meglátogattuk Krasznahorka büszke várát és Rozsnyó városát. Az utolsó este mindenki kapott személyisége vagy jellemző tulajdonsága alapján egy tábori nevet. A tábort szinte mindenki könnyes szemmel, sírva hagyta el, de megbeszéltük, hogy egy év múlva visszatérünk. Ez így is lett, a második táborban szép számmal voltak régi táborozók. Az újakkal hamar összebarátkoztunk, és egy jó kis csapattá kovácsolódtunk. A második tábor sokban hasonlított az elsőre, a harmadik viszont teljesen más volt, mert a tábor új helyszínen került megrendezésre. Egy kicsinyke falu közepén voltunk elszállásolva, és ez megváltoztatta a tábor jellegét. Végül is sikerült megbírkóznunk a kihívásokkal, és bátran kijelenthetem: jó tábort csináltunk! Tán az elmúlt két évben gyűjtöttem a legtöbb szép emléket. Ezeket szavakba önteni nagyon nehéz, ezt egyszerűen át kell élni, érezni kell!

Még mindenképpen meg kell említenem, hogy a táborlakók közül páran részt vettünk a Kárpát-medencei Rovásírás-versenyen, és sikerült szép eredményeket elérnünk. Mióta felnőttünk, évközben is szervezünk találkozókat, legtöbbször valamilyen íjászverseny alkalmával.

Én ezt a tábort mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen ez egy életre szóló élmény, amit leírni nem is lehet, egyszerűen el kell jönni egy táborba, és személyesen át kell élni!